Tag-Archive for ◊ gyerek ◊

Author:
• Wednesday, January 21st, 2009

Árthat-e a gyereknek a népmese?
[21.1.2009]

Milyen szerepet játszik a szexualitás és a horror a népmesékben, és kell-e ettől óvni a gyerekeket? Szakértőket kérdeztünk meg.
Az erdélyi és magyarországi magyar, valamint a román médiában is nagy port kavart az audiovizuális tanács (CNA) döntése, miszerint explicit szexualitást sugároz a Magyar népmesék rajzfilmsorozat egyik része.

Malacért mutogatja magát a királylány: a Transindex cikke a témában >>

Arról, hogy mi a szerepe az erotikának, illetve a másik gyakori vitatémának: a horrornak a népmesékben, Tánczos Vilmos néprajzkutatót, a BBTE tanárát kérdeztük. Azt pedig, hogy mindezt a gyerekek hogyan értelmezik, Keresztesi Polixéna gyerekpszichológustól érdeklődtük meg.“A népi kultúra nem obszcén,hanem sokkal természetesebben viszonyul az erotikához – mondja az eset hallatán Tánczos Vilmos. – A mesevilág tele van erotikus részletekkel, ettől rendkívül jó erkölcsű gyerekek nőttek fel a hagyományos világban, amit a jelenről nem föltétlenül lehet elmondani.”

Rögtön utána azonban leszögezi, anépmese nem gyerekműfaj volt, felnőttek mesélték felnőtteknek. “Amit a felnőtt ember érzékelt – beleértve az erotikát, a szexualitást is – természetes módon bekerült a mesék világába” – magyarázza. A gyerekeknek szánt meséket azonban a 19. századtól kezdve a mesekutatók átírták – az, hogy milyen volt az eredeti, felnőtteknek szóló népmese, csak akkor derült ki, amikor magnóval láttak munkához a mesegyűjtők, azaz a 20. század negyvenes-ötvenes éveiben.

Tánczos példaként Nagy Olga gyűjtését említi, aki Széken találkozott az eredeti népmesével, meglepődve, hogy az mennyire különbözik a folklorisztika által ismert meseképtől. “Ő Széken fedezte fel a népi Boccacciót, közzé is tette a Paraszt dekameron és az Újabb paraszt dekameron című könyvében” – mondja a néprajzkutató.

“Elképzelhető, hogy elhangzottak olyan szövegek is, amelyeknek esztétikai lényege kifejezetten az obszcenitás volt, de ez ritka – teszi hozzá Tánczos. – Nem ez jellemző azokra a szövegtípusokra, amelyek nagyobb közösségben (guzsalyasban, fonóban) hangzottak el, amelyeket gyerek is hallhatott.”

Ami a népmesék másik, (potenciálisan) problematikus elemét, a horrort illeti, a néprajzkutató úgy véli: ennek egyik gyökere a magyar sámánhitben gyökerezik. “A sámánhit, a magyar tündérmesék alapja, tele van horrorral – és ugyanez a helyzet az archaikus népmesével is” – magyarázza Tánczos. Hozzáteszi:

a borzadály esztétikuma

mélyen gyökeredzik az emberi pszichében. “Ugyanaz a pszichológiai jelenség, mint amikor az utcán egy közlekedési balesetnél összefut a tömeg – mondja a kutató. – Vagyis a mese hallgatóját mindig is érdekelte a horror, erre rá is játszottak a meseszövegek. Például a gyönyörű Grimm-mesék: levágjuk a lány sarkát, hogy beleférjen a cipőbe, vagy kivesszük Hófehérke szívét, és más effélék. A horror ugyanúgy jelen volt a német, mint a magyar népmesében.

Téli estéken, éjszakákon, munkavégzés közben egy tehetséges mesemondó körül rettegtek, visongtak a lányok – mindez természetes volt. A mai világ azonban valamiféle álságos magyarázatot ad ezeknek a természetes dolgoknak” – summázza Tánczos.

természetesség a kulcsfogalom ebben a témában Keresztesi Polixéna szerint is. “A szexuális nevelés általában már születéskor elkezdődik, a gyerekek számára ez nagyon természetes dolog – mondja a pszichológus. – Már pici korukban, csecsemőként felfedezik a saját testüket, és ha természetes körülmények között nőnek fel, akkor a családban is látják a szüleiket vetkőzni, öltözni vagy akár meztelenül is. Ha ettől nem tiltjuk el, vagyis nem kezdjük saját magunkat dugdosni, akkor

a gyerek számára természetes dolog lesz a nemiség,

és valószínűleg a mesében sem fogja megbotránkoztatni ugyanez.” Keresztesi ugyanakkor hangsúlyozza: mivel meséről van szó, amiben az erotika legtöbbször eléggé burkoltan jelenik meg, érdemes odafigyelni, ha a gyermek ezzel kapcsolatosan kérdez, megjegyzést tesz.

“Ilyenkor nagyon fontos az, hogy a szülő ne próbálja mellőzni a témát, hanem akár kérdezzen rá, hogyan látja, éli meg ezt a gyerek, mi az, ami érdekli őt ezzel kapcsolatosan.” Arról pedig a pszichológus szerint szó sincs, hogy a gyerek esetleg rosszat tanulhat egy ilyen jelenetből.

“Az öltözködés, vetkőzés, intim ruhadarabok látványa a gyerekek esetében nem társul szexuális tartalmú gondolatokkal – magyarázza Keresztesi Polixéna. – Akár óvodáskorban is együtt mennek vécére, látják, hogy ki hogyan pisil, de a felnőttekkel ellentétben ennek számukra nincs szexuális vonzata. Az utóbbi már attól függ, hogy a felnőtt, a szülő hogyan állítja be a dolgokat.”

A horror, agresszivitás azonban már a pszichológus szerint is veszélyesebb:

bár önmagában természetes dolog, az agresszivitás agresszivitást szül.

“A gyerek utánzással tanul – vagyis ha egészen pici korától agresszív jeleneteket lát a tévében vagy a családban, ez játékaiban, vagy óvodás-iskolás korában a viselkedésében is tükröződik majd” – fejtegeti Keresztesi.

A Grimm-mesék horrorisztikus jeleneteitől ugyanakkor nem félti a gyerekeket a pszichológus – addig legalábbis semmiképpen, amíg azokat a szülő olvassa fel. “A mese világa szimbólumokat használ, a gyerekeknél a valóság és a szimbolika, azaz a mese néha keveredik. Ám ettől nem rémülnek meg, hiszen nem a konkrét valóságot látják ebben, mint egy felnőtt, hanem a misztikusat. Számukra mindez inkább élményszerű, és nem annyira ijesztő, mint amilyen esetleg számunkra lehet” – fogalmaz a gyerekpszichológus.

Hozzáteszi, a felolvasott mesét a gyerek élményszerűen képzeli el, az agresszivitás negatív hatása viszont inkább a látványra, például a tévében látott drasztikus jelenetekre vonatkozik. Ami pedig a szoknyáját felemelő királykisasszonyt illeti, Keresztesi Polixéna elmondta, saját hároméves kisfiát sem féltené a jelenettől.

[transindex]
Category: Public  | Tags: , ,  | Comments off